Mariska Online
Mariska Online
.Menü
     
.Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
     
.Mary Jane

Mary Jane

     
.Musice
     
.Örülnél ha legalizálnák a marihuana-t?
Lezárt szavazások
     
Style
Lezárt szavazások
     
.Weboldalak ahová érdemes benézni

     
.Legend of Opium

Ópium

 

Valamikor, az ember történetének kezdetén, amikor az ember megszerezte és megõrizte magának a villámoktól elhódított tüzet, majd amikor megtanulta a kovakõ használatát, akkoriban az ég felé, az ismeretlen felé szálló füstgomolyagok a primitív embert elbûvölték, és elvetették a mítoszok termékeny magvát…

Thaiföld és Burma sziklás hegyvidékein volt a Szellemek Hegye, a máktej démoni mágiájának, varázsának rejtélyes birodalma. Idõszámításunk elõtt, közel háromezer évvel a mai hegyi lakók, a karen és a meo törzsek õsei véres csatákat vívtak tûzhelyük védelmében, hiszen nekik az égbolton, az erdõn és az ópium játszi füstjén kívül semmi mást nem nyújtott az élet. Valamikor, nagyon-nagyon régen, ezen a vidéken született meg az ópium költõien szép legendája…

"Járhatatlan hegyek között rejtõzött Nin álomhercegnõ palotája. Ide tévedt be egyszer egy fiatal harcos. A hercegnõ megajándékozta egy öleléssel, s így ízlelte meg az igazi szerelem csodálatos gyönyöreit. Amikor szerelmi bódulatából feleszmélt, egyedül találta magát a vad hegyek között. Nem emlékezett rá, hogy hogyan került a hercegnõ karjai közé, csak az ölelés csodás szépségére, valamint arra a rejtett ösvényre, mely a palotához vezette. Szíve az ösvény felé vonzotta, mégsem mert újra elindulni rajta. Félt, hogy útját nem koronázza siker. Hazatért hát, s bár egyre gyötörte magát, hogy ne gondoljon többé a hercegnõre, gondolatai mégis mindig körülötte forogtak. Egyre szomorúbb lett, és ekkor elhatározta, hogy feleséget keres magának. Így is lett, megházasodott, de gondolatai változatlanul a hercegnõhöz szálltak.

Egy hajnalon szörnyû álmot látott, a titokzatos hegyi palota leégett ! Ugyanakkor távoli hangot hallott: "Ne veszítsd el a reményedet ! A romok alatt megleled a szeretett nõ szívét, egy gyönyörû áttetszõ követ. Keresd meg, és újra teljesül a csoda !" A harcos így is tett. Meglelte az álmában látott követ, hazavitte, s valóban megtörtént a csoda, házában minden éjszaka a kicsiny kõ átváltozott álmai hercegnõjévé, s megajándékozta õt a sokszor megálmodott gyönyörrel. Egyszer azonban megleste a felesége, s rájött a féltve õrzött titokra... Egy napon, amikor a harcos távol volt, megragadta a követ, s úgy dobta ki a kunyhóból, hogy az ezernyi apró darabra tört. Ezek az apró kis kõdarabkák azon nyomban parányi magvakká változtak, bekerültek a földbe, s mire a harcos visszatért, a magvakból különös virágok, a mák virágai nõttek ki….

Egyik éjjel újból megjelent a hercegnõ, de ezúttal utoljára, s ezt a tanácsot adta: "Ha enyhíteni akarod fájdalmadat, ha meg akarod õrizni egykori boldogságunk emlékét, akkor gyûjtsd össze a mák virágából kicsorduló nedvet, szippantsd fel, szívembõl fakad az, s egy múló pillanatra újra átélheted szerelmünk gyönyöreit…"

Egy másik legenda szerint az ópium azután jelent meg a földön, hogy Buddha - álmának elûzésére - kitépte és a földre hullatta szempilláit. Ezekbõl nõttek ki a mákvirágok. (Ezt a hivõk feltétel nélkül elhiszik, noha az ópium termesztése idõsebb a buddhizmusnál.)

Hol van hát vége a legendának, és hol kezdõdik az ópium igaz története ? Nehéz volna ezt megmondani. Egy bizonyos, az ember megismerte az apró kis máktokot, ez évszázadokon át adott enyhülést sok-sok földi kínra, de ugyanakkor hallatlan szerencsétlenséget is zúdított az emberek millióira.

Az õsi mondák szerint a kultikus célokat szolgáló növényeket, elkészítési módjukat az istenek fedték fel a kiválasztott halandók (papok, varázslók) elõtt. Így nyújtva ki segítõ kezüket, hogy kiemeljék az embereket a hétköznapok gondjaiból, s az álom és az extázis világának segítségével közelebb vigyék õket az éghez, az istenek világához…

Valamennyi kábítószerként használatos növény, de különösen a máktej, útjának kezdetét sok tekintetben még ma is homály fedi. Sem a mák tejnedve, sem más gyógynövénybõl készített varázsszer esetében még utalást sem találunk arra, hogy hogyan is ismerték fel hatásukat. Azt sem tudjuk, hogyan ismerték meg helyes, tehát hatékony formában történõ elkészítésük módját, hogyan ismerték fel veszélyeiket, hogyan találtak rá a helyes adagolásra…

Mai tudásunk szerint a legvalószínûbb, hogy ösztönösen, tapasztalati úton jutottak el a különbözõ szerekhez, az állatok szokásait is figyelve. Ezeknek a növényeknek a megismerése egyáltalán nem kis dolog. Biztos, hogy kitûnõ megfigyelõképesség, jó logikai készség kellett hozzá. Gondoljunk csak arra, hogy mai tudásunk szerint, a Földön elõforduló kb. 500 ezer féle növény közül csak kb. 150 tartalmaz bódító, kábító anyagot ! Egy bizonyos, kezdetben, sõt sokszor még évszázadokon keresztül is, a babonák szertefoszlásáig és a gyógyászat elsõ, tudományos elemeinek a megjelenéséig, valamennyi drogot empirikusan, sokszor tényleges hatásuk ismerete nélkül használták a gyógyításban !!!

Az ópium történetében az az érdekes, (de ez a meg állapítás minden természetes és mesterséges úton elõállított ópiumszármazékra is érvényes), hogy mindegyik elõbb volt gyógyszer, s csak késõbb lett kábítószer. Ez a megkülönböztetés természetesen új keletû, hiszen kábítószer fogalma viszonylag fiatal…

Már a legõsibb írásos emlékek is gyógyszerként említik. Az ópiumnak tehát két arca van, s ezért két története, a gyógyszeré és a kábítószeré. Nézzük meg e kettõs funkció tükrében elõször az ópiumot, majd azokat a származékait, amelyek (akárcsak az ópium maga) kábítószerekként is elterjedtek.

"Mit sem ér az orvos ópium nélkül"

Nézzük elõször a gyógyszer történetét, de elõbb néhány szót kell szólnunk arról, mi volt elterjedésének az oka. Erre egyetlen szóval felelhetünk, a fájdalom. Amióta csak ember él a földön, azóta ismeri a fájdalmat és megkísérel úrrá lenni rajta. A fájdalmat, amelyrõl Albert Schweitzer így írt: "A fájdalommal örök barátságban vagyunk, hûséges kísérõnk a bölcsõtõl a sírig." A fájdalom elleni küzdelem ma is tart, pedig a ma orvosának a betegségekrõl való ismeretei, tudása és nem utolsósorban gyógyszerkincse az évezredek során óriásit fejlõdött.

A fájdalomérzést még ma sem tudjuk pontosan meghatározni. Azt azonban ismerjük, hogyan váltódik ki, hogyan vezetõdik. Tudjuk azt is, hogy a fájdalom, döntõ fontosságú inger, amely jelzi, hogy belülrõl vagy a külvilág felõl veszély fenyegeti a szervezetet.

A fájdalmat már a legrégibb idõkben is megpróbálták a primitív népek varázslói, boszorkányai, gyógyítással is foglalkozó papjai csillapítani. Egyszerre használtak növényi fõzeteket és varázslatot, azaz betegeiket gyógyszerrel és szuggesztióval kezelték. A gyógynövények közül általában a beléndeket, a mandragórát, a fehér ürömöt és a borókát használták. Ezek rendelkeztek valamiféle bódító, nyugtató, altató hatással ugyan, de egyik sem csillapította a fájdalmat…

A fájdalomcsillapító gyógyszerek történetét tehát az ópium, pontosabban a máktej fájdalomcsillapító hatásának megismerésétõl számíthatjuk. Kisázsióból került át Egyiptomba, ahol a XII. dinasztia uralkodásának idején terjedt el. Persze a vallási töltet itt sem maradt el, a papok szerint Thot isten tanította meg õket a máktej kinyerésére.

Az elsõ valódi fájdalomcsillapítóról szóló írásos utalást, az Ebers-féle papirusztekercset 1873-ban találták meg. Csakhamar megállapították keletkezésének idejét (i. e. kb. 1500-ban), és megfejtették a szövegét is. A papiruszon több mint 700 növényi eredetû gyógyszer szerepelt, s majd mindegyik összetevõi között szerepelt az ópium is…

A régi görögöknél az elsõ idõkben varázsszer volt, s nem gyógyszer, a mák gubóját a Halál isten szimbólumának tekintették, erre utalnak az i. e. 1400 körüli idõkbõl származó kis szobrocskák.

Egyes vélemények szerint azonban nem egyiptomi eredetû a mák titkának megfejtése, hanem az asszírok ismerték fel legelõbb gyógyító hatását. A gyógyítás istennõjét ábrázoló, több mint 3 ezer éves szobor fejét három máktok díszítette, jeléül annak, hogy a régiek az ópiumot mindenható gyógyszernek tartották.

Az ókor legnagyobb orvosa, Hippokratész még nem ismerte az ópiumot, de a következõ évszázadok görög és római orvosai már széles körben használják, sõt felismerik a gyógyászatban hasznosítható egyéb hatásait is.

Ekkortájt kapja a máktej ma is ismert nevét, az ópiumot. (A szó görög eredetû, és nedvet jelent.) A máktej és a fájdalom közötti kapcsolatra utal perzsa elnevezése, teriak-nak, vagyis ellenméregnek nevezték, mert a fájdalmat méregnek tekintették. Az elsõ orvos, aki mák nedvének elõállításáról és gyógyszerként történõ alkalmazásáról írt, Theofrasztosz görög orvos volt, Arisztotelész tanítványa, az i. e. 4. században.

Az i. e. 1. század körül már több római természettudós és orvos (pl. Plinius, Celsus) munkáiban olvashatunk részletes összefoglalást a máktejre vonatkozó, szinte valamennyi korabeli ismeretekrõl.

Kínába Perzsián keresztül juttatták el az ópiumot arab orvosok. Erre utal arab eredetû kínai neve, az o-fu-yung. Az ópiumot már az i. e. 1. században keletkezett kínai gyógyszerkönyvek említik, s évszázadokon keresztül használják is a kínai orvosok. Leírják euforizáló hatását is, de érdekes módon mindaddig megmaradt gyógyszernek, míg Kína a maga elzárkózottságában élt. A gyógyszerként használatos ópiumot azonban sosem szívták, mindig csak szájon át vették be. Az euforizáló hatás így lassabban s kisebb intenzitással jelentkezik, mintha szívnák. Ez az orvosi magyarázata annak, hogy gyógyszer maradt évszázadokon át. Több ezer évvel ezelõtt kezdték alkalmazni Sumérfában (a mai Irakban), innen terjedt át Egyiptomba, Perzsiába, Indiába és Ázsia más részeibe, onnan pedig a görögök közvetítésével Európába. I. sz. 970 körül egy kínai orvosi tanácsadóban, a Kaj pao-pen-caóban már kifejezetten fájdalomcsillapításra alkalmas szerként említik, de leírják, hogy az ópium (másik kínai nevén: ing-cu-shu) altatószerként is adható.

Indiában, ahol a sebészet történetét az i. e. 550-es években élt Susruta munkásságától számítják, már nagyon régen ismerték és használták az ópiumot, más növényekkel együtt.

A középkor legjelentõsebb receptgyûjteménye a 12. században készült Antidotarium Nicolai volt. Az ebben levõ 140 recept közül több mint 40-ben fontos alkotóelem volt az ópium. Az európai orvostudományban Paracelsus volt az, aki a 16. században az ópium fájdalomcsillapító hatását szinte mindenek fölött állónak tartotta.

Így írt róla: "Van egy csodálatos hatású szerem, én Laudanumnak (latin: dicsérendõ) nevezem, mert ez mindenek felett áll, ha enyhíteni kell a haldokló szenvedéseit."

Európában a 17. századtól kezdve az uralkodó fájdalomcsillapító gyógyszer az ópium lett, háttérbe szorítva az addig, vagyis Paracelsus fellépéséig vele egyenrangúnak tartott burgonyafélék alkaloidjait (atropint, hioszciamint, szkopolamint stb.). Így hát Európában nemzedékrõl nemzedékre terjedt az ópium használata, hogy enyhítse a szenvedõk kínjait. Sajnos az is igaz, hogy a vele visszaélõket romlásba, pusztulásba taszította.

Találóan írta a század elsõ évtizedeiben egy francia gyógyszertanász: "A Heszperidák kertjében élõ sárkány elbukott, de megszámlálhatatlan ember bukott vele együtt." (Vergilius ugyanis Aeneas címû híres eposzában úgy írja le a sárkány pusztulását a Heszperidák kertjében, hogy a százfejû szörnyeteget a templom papnõje ölte meg, ópiumot keverve ételébe.)

Csak nagyon kevés orvos ismerte fel a fenyegetõ veszélyeket. Már a régi görög orvosok között is voltak, akik óvtak az ópium kritika nélküli adásától. Így az i. e. 5. században Diagórász, majd kétszáz évvel késõbb Erisztratész figyelmeztette orvostársait, hogy óvakodjanak az ópiumtól, s ne használják altatónak. Sõt a római orvosok elõtt is ismert volt az ópium túladagolás veszélye.

Az ópium olyannyira elterjedt a 17. századi Európában, oly sokra tartották és használták, hogy a kor egyik legnagyobb, mai mércével mérve is nagy orvos egyénisége, Thomas Sydenham, (akit a modern belgyógyászat egyik megalapozójának tekintenek), így írt "Mit sem ér az orvos ópium nélkül..."

Más világrészeken még rosszabb volt a helyzet, meg még korlátlanabbul, mai szemmel nézve kritikátlanabbul alkalmazták. Így pl. Perzsiában elhízás ellen, Indiában pedig a mocsárláz gyógyítására rendelték…

Európában John Jones angol orvos az elsõk közé tartozott, aki óvott az ópium felelõtlen adásától. Így ír 1701-ben: "Az ópium hirtelen elhagyása hosszú idõn át tartó szedés után elviselhetetlen szorongást, lelki depressziót okoz, és néhány nap leforgása alatt nyomorúságos halálhoz vezet." S bár e találó megfigyelés után sem tiltotta az ópium használatát, azt azonban nagyon határozottan leszögezte: "Nem a narkotikumba van a hiba, hanem az emberben." Azt persze nehéz volna megmondani, hogy ezt a megállapítását hogyan értette ? Valóban ismerte-e, hogy milyen nagy egyéni eltérés tapasztalható az egyes emberek gyógyszerekkel szembeni tûrõképessége között, vagy pedig azokra gondolt, akik betegségük elmúltával is rabjai maradtak az ópiumnak ?

A 18. század második felében már fõbb orvos leírta hogy az ópium lassan ölõ méreg. Veszélyét nem a lelki függõség kialakulásában és annak káros következményeiben látták, ezt még nem ismerték fel, hanem "csak" a hosszú ideig tartó szedés szervezetet leromboló hatásában. Ezért helytelenítették, hogy az ópiumot túlságosan gyakran rendelik olyan esetekben is lázcsillapításra, fájdalomcsillapításra, amikor az felesleges mert ilyenkor a beteg állapotát ez sokkal inkább súlyosbítja, semmint javítja.

Morpheus isten itala

Az ópium gyógyászati alkalmazásában fordulópontot, sõt bátran mondhatjuk, forradalmat jelentett, amikor 1806-ban, egy kis német városkában, Padebornban, a Hofapotheke tulajdonosa, Friedrich Wilhelm Adam Sertürner gyógyszerész elõállította a máktokból az ópium fõ hatóanyagát, egy rendkívül erõs fájdalomcsillapító és bódító hatású szert. Ez volt az elsõ alkaloid ! Mivel az altató hatást tartotta elsõdlegesnek, ezért az anyagot 1811-ben, a jó álmok istene, Morpheus után morfiumnak nevezte el. (A morfiumot ma már - természetes úton - a száraz máktokból közvetlenül vonják ki. Az eljárás kidolgozása egy magyar gyógyszerész, Kabay János nevéhez fûzõdik, õ alapította a Tiszavasvári Alkaloida gyógyszergyárat is.)

1817-ben már részletesen megismerik a morfium különbözõ tulajdonságait állatkísérletekben, majd mind nagyobb és nagyobb teret kap a gyógyításban is.

Ebben az is nagy szerepet játszik, hogy elõállítják a szöveteket helyileg nem izgató, vízben oldódó morfiumsókat, Gabriel Pravaz francia orvos pedig elkészíti a róla elnevezett fecskendõt, s egy angol orvos már nemcsak szájon át, hanem a bõr alá fecskendez gyógyszereket.

Az évszázad nagy háborúi (a porosz-francia és a krími háború), a sebesültek ezrei önként sugallják az ötletet, hogy a szenvedések enyhítésére alkalmazzák a morfiuminjekciót. E célra valóban sokkal hatásosabb volt, mint a szájon át beadott gyógyszer. Ez nemcsak a hatás erõsségére vonatkozott, hanem idõben is sokkal elõbb jelentkezett az injekció hatása. Hamarosan kiderült azonban az is, hogy a hozzászokás veszélye is nagyobb. Tetézte a bajokat, hogy egyes orvosok, nem ismerve még a morfium hatását, azt hitték, hogy õket nem kerítheti hatalmába a kábítószer. A szerencsétlenségben csak az volt a szerencse, hogy a morfinista értelmi képessége (az egyre romló testi állapot ellenére) évekig változatlanul megmarad. Így a sokszor akaratlanul morfinistákká lett emberek akaratvilága is csak lassan szûkült be. Ezért ha idejében kerültek elvonókúrára, az legtöbbször sikeres volt.

Az orvosok régen tudták, hogy az ópium hatása összetett, csillapítja a fájdalmat, oldja a simaizmok görcsét, van altató hatása, sõt bizonyos esetekben és bizonyos értelemben izgató hatása is. Sertürner csak az elsõ lépést tette meg az úton. Ahogy a gyógyszerészet, a kémia fejlõdött, úgy gyarapodtak az ismeretek is. Hamarosan kiderült, hogy az ópiumnak 25 alkaloidja van, Ezek hatása (gyógyszertani szempontból) nagyon is eltérõ. Az ópiumszármazékok között a legerõsebb fájdalomcsillapító és altató hatása a morfiumnak van. Érdekes, hogy a hasmenést gátló hatás az egész ópiumé, de ez akkor is megmarad, ha az ópiumtinktúrából kivonják a morfiumot. Az ópium hasmenést csillapító-szüntetõ hatása természetesen nem a hasmenés okát szünteti meg (ezért ma már erre a célra is csak ritkábban használják), hanem lelassítja a kórosan meggyorsult, s így a hasmenést okozó bélmozgást…

A morfium már kis adagban csökkenti a nagyagy fájdalomingerekkel szembeni érzékenységét anélkül, hogy befolyásolná a perifériás idegek vezetési képességét, sebességét vagy az idegvégzõdések (a receptorok) érzékenységét, észlelõ képességét (ezért nem használták mûtéti érzéstelenítésre). A heveny fájdalom csillapítására adott egy-két morfiuminjekció után, az erõs fájdalmak elmúltával, a beteg nem igényli tovább a morfiumot.

Más a helyzet akkor, ha valamilyen oknál fogva hosszabb idõn át adják, akkor gyorsan kifejlõdhet a szenvedély, a függõség. Ezért amióta a gyógyszerkémia fejlettsége lehetõvé tette új vegyületek elõállítását, ismert régi anyagok kémiai szerkezetének megváltoztatását, a kutatók arra törekedtek, hogy olyan ópiumszármazékokat állítsanak elõ, melyek fájdalomcsillapító hatása eléri vagy esetleg meg is haladja a morfiumét, de a megszokást, testi-lelki függõséget kialakító hatása gyengébb. Sajnálatos módon az egyik elsõ vegyület, a mind a mai napig az egyik legveszélyesebb kábítószerré vált heroin volt.

Amikor 1898-ban felfedezték, nagy reményeket fûztek hozzá. Nem is annyira fájdalomcsillapítónak szánták, hanem - mivel kitûnõ köhögéscsillapítónak bizonyult, az asztma, az idült hörghurut és a tuberkulózis gyógyításában kezdték kiterjedten alkalmazni, nyugtató hatása miatt pedig a kedélybetegségek kezelésére. Az új szer iránti lelkesedést még fokozta, amikor kiderült, hogy alkalmas a morfiumelvonó kúra szereként is. De már a századforduló elsõ éveiben rájöttek arra, hogy éppen a heroin az, amelyhez a szervezet a leggyorsabban hozzászokik, és a heroinistákat még a morfinistáknál is nehezebb kezelni…

Néhány év múlva azután minden országban betiltották, és gyártását szigorúan ellenõrzött körülmények között, kis mennyiségben, kizárólag kísérleti célra engedélyezik alkalmazását. Ma már gyógyszerként a világon sehol nem használják. Sajnos kábítószerként annál gyakrabban. De ez már az ópium kettõs arculatának másik története, a kábítószerek világa.

Az ópium, mint kábítószer

Valószínûleg Törökországban használták elõször kábítószerként, ha nem is teljesen a mai értelemben véve. Ennek oka az volt, hogy Mohamed próféta az igazhivõknek megtiltotta a bor fogyasztását, s a mámorkeresõk az ópiummal kárpótolták magukat. Így terjedt el az ópiumevés. Egy francia utazó, Belon, már 1546-ban megírta: "A törökök békében-háborúban egyaránt rendszeresen esznek ópiumot, hogy a veszélyeket, nehéz helyzeteket könnyebben elviseljék, átvészeljék." Egy másik utazó, az egykori kurucból, Bercsényi Miklós kapitányából francia tábornokká és diplomatává lett Tott báró is rikító színekkel ecsetelte a konstantinápolyi piactéren látottakat: "Az ópiumadagjukra várakozók szófájukon feküsznek, s összekuporodva várják szükségleteik kielégítését."

Samuel Crumpe angol orvos így írt az iszlámvallás és az ópiumszívás közötti oki összefüggésrõl: "Az az igazság, hogy a világon mindenütt a mohamedán vallású népek szoktak rá az ópiumra... Ennek oka abban rejlik, hogy a muzulmán vallás elõírásai tiltják a bor és más részegítõ italok fogyasztását."

Jean Chardin, a 17. század híres utazóinak egyike pedig ezeket írta: "Azok a perzsák, akik hozzászoktak ennek a gyógyszernek a rendszeres fogyasztásához (az ópium a 16-17. században vált gyógyszerbõl kábítószerré), egy idõ után már nem tudnak élni nélküle. Az ópium iránti vágy lelki depressziót idéz elõ náluk. Kegyetlen sóvárgás és szellemi gyengeség tükrözõdik az arcukon. A törökök például nyíltan hangoztatják, hogy õk bizony már nem tudnának meglenni ópium nélkül, hacsak borral nem helyettesíthetnék. Ám ha ezt mégis megkísérlik, csalódottan tapasztalják, hogy a szeszes ital koránt sincs akkora hatással rájuk, mint az ópium."

Az 1800-as évek végén egy híres perzsa költõ-filozófus, Abu I-Quasem Yazdi így írt: "A keleti hagyományokon nevelkedett mûvelt ember számára a maga belsõ világa a fontos egyedül, a külsõ realitás elhanyagolható látszat." Ezért az európai utazók többnyire úgy képzelték, hogy végeredményben az ópiumevés sem egyéb, mint a keleti ember egyik szokása, tehát egyfajta egzotikum. Hozzátartozik a kelethez, mint a felkelõ nap, a barna vagy a sárga arcbõr, a szemlélõdõ életmód, a Buddha-ülés és a fehér emberétõl elütõ más szokások.

Királyi szokás

Az 1526-os év India történelmében is tragikus fordulatot hozott. Ebben az évben bukott el a panipati csatában az utolsó delhi szultán. A gyõztes Baber megalapította a nagy mongol birodalmat, de mivel maga is, családja is az ópium rabja volt, a királyi szokás elterjesztette az addig csak gyógyszerként alkalmazott, de könnyen hozzáférhetõ olcsó anyagot, elõbb a nemesek azután a nép kõzött is. A leghatalmasabb mogul, a Nagy Akbar azután állami monopóliummá tette az ópium termesztését és eladását. Az is maradt évszázadokon át egészen a mogul birodalom bukásáig, nem csekély jövedelemmel gyarapítva az államkincstárt. Ebben az idõben vált szokássá a lakosság körében, hogy napjában egyszer-kétszer ópiumos vizet igyanak vagy lenyeljenek egy-két ópiumpilulát. Igaz, nem a mongol uralkodók honosították meg a máktermesztést, illetve nem õk ismertették meg India lakosaival az ópiumot. Feltételezhetõen a macedóniai világhódítónak, Nagy Sándornak a seregei hozták be, de az biztos, hogy amikor a ghaznai arab szultánok elfoglalták Indiát s meg alapították ott a Delhi Szultanátust, meghonosítottál a mák termesztését is.

Az angolok elég korán felismerték, hogy a túlzott ópiumfogyasztásnak vannak bizonyos veszélyei, ezért Indiában, tehát a saját területükön hamarabb korlátozták az ópiumfogyasztást, mint ahogy késõbb (inkább kényszerbõl, semmint meggyõzõdésbõl) csökkentették az exportot. India elsõ fõkormányzója, Warren Hastings már 1735-ben kifejtette, hogy az ópium nem létszükséglet, hanem ártalmas luxuscikk.

Az ópiumtermesztés és kereskedelem elõbb patnai kereskedõk kezére került, s tõlük vette át azt a jól jövedelmezõ üzletágat a Keletindiai Társaság, majd pedig a Brit-Indiai Kormány. Az ópiumkereskedelem tehát virágzott. De lassan felébredt Anglia és a világ lelkiismerete is. Komolyabb intézkedéseket azonban (a közvélemény nyomására) csak a század végén hoztak. Bár sokan igen határozottan követelték, hogy a kormány tiltsa meg az ópiummák termesztését (ópiummáknak nevezik a keleten honos, az európaiénál nagyobb ópiumtartalmú mákfajtákat), erre mégsem voltak hajlandók, csak arra, hogy egy Királyi Vizsgáló Bizottságot küldjenek ki a kérdés tanulmányozására. Végleges állásfoglalásukat a bizottság jelentésétõl tették függõvé.

S mindenki legnagyobb meglepetésére a bizottság nem jutott egyértelmûen arra a következtetésre, hogy az ópium termesztését meg kellene tiltani. Ez a határozatlanság ma, majdnem hihetetlenül hangzik, de mégsem vádolhatjuk a bizottság tagjait lelkiismeretlenséggel. Egyrészt akkoriban még nem álltak a bizottság rendelkezésére olyan egyértelmû, meggyõzõ adatok az idült ópiumfogyasztás következményeit illetõen, mint akár csak 50-60 évvel késõbb. Másrészt, s talán inkább ez okozott zavart, Indiában az ópiumnak, mint gyógyszernek komoly, mélyen gyökerezõ hagyományai voltak. Ezeknek a hagyományoknak egyenes következményeként, továbbá a szociális elmaradottság, tudatlanság miatt is, még a 19. századi Indiában sem lehetett éles határvonalat húzni az ópium terápiás és nem terápiás alkalmazása között.

Így mindenki legnagyobb meglepetésére kiderült, hogy a fogyasztók legnagyobb létszámú csoportját a csecsemõk és a négy éven aluli gyerekek alkotják. A magyarázat nagyon egyszerû, a lakosság zöme szegény volt, egészségtelen körülmények között élt, s egészségtelenül táplálkozott. Ennek egyenes következménye volt, különösen trópusi viszonyok között, a gyakori hasmenéses megbetegedés. Orvos nemigen volt, s ha volt is, a szegények úgysem tudták volna megfizetni. Így a síró, hasmenéses vagy fájdalomról panaszkodó, aludni sem tudó kisgyerekek egyetlen hatásos gyógyszere az ópium volt…

A másik nagy csoportba a "korosabb" férfiak tartoztak. (A korosabb jelzõ ne tévesszen meg bennünket, mert abban az idõben (a nagy tekintélyû Királyi Bizottság jelentése az 1885. évben kelt) a 40 évesek már korosnak számítottak.) Ezek a férfiak úgy szedték az ópiumot, mint ahogyan ma szedik az idõs emberek a vitaminokat, ásványi sókat és erõsítõket tartalmazó gyógyszereket, az ún. geriátriumokat. S bár kis adagban, de rendszeresen szedték az ópiumot (nem szívták !). Így az ópium mértékletes használata elfedte, vagy inkább elmosta a használat és a visszaélés közötti határt.

A bizottság jelentése tehát a kormány ópiumpolitikáját támasztotta alá, s nem az Ópiumellenes Liga vagy a közvélemény követelését. A kormány mégis úgy döntött, hogy a sajátjuknak tekintett Indiában óvatosan de csökkenti az ópiumfogyasztást. Ehhez szerencsés kézzel nyúlt hozzá, mert felismerte, hogy Indiában, ahol azért az ópiumfogyasztás mértéke kezdett hasonlítani az európai szeszesital-fogyasztás elterjedtségéhez tiltó intézkedésekkel nem érhetnek célt. A fokozatos csökkentés módszere mellett döntöttek tehát. Sikerüli is ily módon jelentõsen visszaszorítani az ópiumfogyasztást, de a végsõ harcot a függetlenség elnyerése után az indiai kormány vívta meg, az egyes tagállamok 1956 után sorra elrendelték az ópiumot fogyasztók nyilvántartását, orvosi bizottságokat hoznak létre, s ezekre bízzák a havi ópiumadag megállapítását, irányelveket adnak az orvosoknak, hogyan és milyen mértékben csökkentsék az ópiumadagokat.

Az eredmények, amint azt az indiai kormány egyik régebbi statisztikai kimutatása is igazolja, valóban látványosak voltak. És még egy adat, ötven év alatt a felhasznált ópium mennyisége évi 500 tonnáról 5 tonnára csökkent !

A nagy robbanás

Egészen másként alakultak a dolgok Kínában. Ott a 19. század végén az ország felnõtt lakosságának 30-40 százaléka az ópium rabja volt. Hogyan jutottak el idáig ? Erre ma, amikor tudjuk, hogy a toxikománia elsõsorban társadalmi probléma, könnyû magyarázatot adni.

Kína népe a 19. században próbált véglegesen megszabadulni a gyûlölt mandzsu uralkodóktól és nemesektõl. A lázadások, felkelések sorra elbuktak, s a baj tetézéseként megjelentek az európaiak is, akiket a nép hamarosan még jobban meggyûlölt, mint a mandzsukat. Jött az ópiumháború, majd a boxerlázadás, amelyet szintén levertek ugyan, de közben a központi hatalom felbomlott, helyébe különbözõ titkos társaságok vagy egyszerûen a nagy rablóbandák vezérei léptek. Az eredmény nem volt kétséges, az ország amúgy is rossz gazdasági helyzete tovább romlott, a nép éhínséggel küszködön. Egyetlen vigasza maradt, az ópium…

Bár a kínaiak nagy szerepet játszottak az ópium szívás elterjesztésében, nem õk találták fel. Az "érdem" a hollandoké. A hollandok Jáva szigetének elfoglalás után, 1600 körül nemcsak a dohánnyal és a pipázással ismerkedtek meg, hanem véletlenül arra is rájöttek, hogyha a pipadohányhoz ópiumot kevernek, az fokozza a dohányzás élvezetét. Ehhez járult még egy tévhit is, azt gondolták, hogy az ópium véd a maláriától…

Az ópiumszívás lassan, veszélyesnek még egyáltalán nem mondható mértékben terjedt. Mindaddig, míg az ópium élvezete nem vált tilossá, lényegében abból ált az ópiumfogyasztás, hogy igen sokan (s ezek sokkal inkább a tehetõsebbek, mint a nincstelenek soraiból kerültek ki) esténként elszívtak egy-egy pipányi ópiumot. Bizonyos, hogy ezekben az emberekben is kifejlõdött a hozzászokás, de még nem olyan mértékben hogy munkájukban, családi életükben zavart okozott volna.

A nagy robbanás idõszaka a Ming dinasztia uralkodásának végére, a 17. századra esett. A Ming császárok a dohányzás elterjedését akarták megakadályozni tûzzel-vassal, akárcsak számos európai államban is, s nem nagyon törõdtek a veszélytelennek tartott ópiummal. Az ópiumszívás ellen elõször Jüen Cseng császár lépet fel szigorúan, száz bambuszbot-ütésre és számûzetést ítélte azokat, akik ópiumot szívtak vagy akiknél ópium pipát találtak. Azokat pedig, akik "tiszteletre méltó családok fiait ópiumszívásra csábították", megfojtatta.

Ekkorra azonban már annyira romlott az ország helyzete, oly mostohává váltak az életkörülmények, hogy az ópiumszívás rohamosan terjedt, de most már a legnyomorúságosabb körülmények között élõk körében. Arra persze nem gondoltak a szerencsétlenek, hogy az ópiumra költött pénz még tovább fokozza nincstelenségüket, nyomorukat. (Csak 1906-ban sikerült szigorú intézkedésekkel felszámolni az addig szabadon, majdhogynem állami jóváhagyással történõ ópiumtermesztést és kereskedelmet, eltekintve az ópiumháborút kiváltó, tiszavirág életû tilalmi idõszakokról.)

Kínában a 19. század közepén az ópiumszívók számát már 10-12 millióra becsülték. Ez a szám nemhogy csökkent volna, de inkább növekedett a század végére, a 20. század elejére. Bizonyos célzatosan megírt, sokszor szenzációhajhász útirajzoknak, útikönyveknek köszönhetõen a Kínáról alkotott hagyományos képhez szinte elválaszthatatlanul hozzátartozott az ópiumbarlang képe, ahol csonttá-bõrré soványodott emberek fekszenek kábultan a piszkos priccseken, s elerõtlenedett kezükbõl kihull az ópiumpipa.

A század elején azután más magyarázatok is születtek. A legnépszerûbb szerint az európai és a kínai életfilozófia közötti eltérésben rejtik az ópiumélvezet elterjedésének oka. Ez látszólag meg is magyarázott mindent. A híres francia író, André Gide pl. ezt írja: "Meg kérdeztem egy kínait, hogy mi tette rá a legnagyobb benyomást, európai utazása során ? Ezt válaszolta: "Európában fõként a fáradtság, a bánat és a gond kifejezés láttam minden arcon". S még hozzáfûzte: "Önök jártasak valamennyi mûvészetben, kivéve a legegyszerûbben, abban, hogy hogyan kell boldognak lenni…"

Felvetõdik a kérdés, hogy miért terjedtek el Európában a kábítószerek ? Ennek okaira már részben utaltunk. Annyit azonban még szeretnénk hozzáfûzni elsõsorban a kábító, euforizáló szerek vonatkozásában (Európában ezek terjedtek el elsõként), hogy amióta ember él a földön, mindig voltak és mindig lesznek szenvedésnek összetettebb, bonyolultabb formái. Hiszen a testi szenvedésekhez, a fizikai fájdalmakhoz gyakran társulnak lelki problémák is (pl. egy hosszan tartó kellemetlen élethelyzet, családi vagy munkahelyi problémák). Ezek akár együttesen, akár külön-külön is szorongást, feszültséget idézhetnek elõ. A belsõ feszültséget azután gyakran kíséri testi-lelki fáradtság, kimerültség, amit még fokoz a rohanás, az embernek önmaga erejével történõ, sokszor értelmetlen visszaélése. Ha most ilyen körülmények között egy gyengébb lelkierejû ember valami oknál fogva kábító, fájdalomcsillapító gyógyszert kap, amivel az nemcsak fájdalmait enyhíti, hanem fájdalomcsillapító hatásánál fogva lelki panaszait is, akkor (ha orvosa, környezete nem vigyáz eléggé) könnyen válhat a kábítószer rabjává.

Csandu

Ahhoz, hogy az ópiumszívás széles körben elterjedhessen, már szükség volt bizonyos kémiai ismeretekre is. A nyers ópium ugyanis nem nagyon alkalmas szívásra. Megszületett hát a csandu, az ópiumszívásra alkalmas, aromás, jól formázható, gyúrható alakja. Ez elég bonyolult módon és hosszú ideig készül. Így válik az alig gyúrható, füstölésre alkalmatlan, semmiféle aromával nem rendelkezõ nyers ópiumból csandu. És még valami, a hosszas eljárás során néhány ópium-alkaloid szétesik, de a massza morfiumtartalma az eredeti közel kétszeresére nõ. Ezért is veszélyesebb az ópiumszívás, mint az ópiumevés.

A csandut kis golyócskává gyúrva helyezik az ópiumpipa fejébe, majd meggyújtják. Az ópiumszívó, megfelelõ mennyiségû füst leszívása után gyorsan elalszik, és eljut az áhított álmok színes birodalmába. Az ébredés már kevésbé kellemes, legtöbbször depressziós állapot jelentkezik, de nem ez a legnagyobb ár, amit az álmok világába tett gyakori utazásért fizetni kell.

Mindent gyógyít, saját magán kívül…

Készítsünk számvetést, mi hát az ár, amelyet az ópium és a morfium, heroin adta múló boldogságért, álomért fizetni kell ?

Az átlagos ópiumszívó naponta 10 grammnyi csandut szív el, de kivételesen akár 30-40 grammot is. A heveny mérgezéstõl az éveken át tartó, rendszeres ópiumszívás megvédi. A keleti emberek nem tudni miért, de lassabban jutnak el a "végállomáshoz", mint a európaiak, akiknél már néhány évi rendszeres ópiumszívás is teljes testi-lelki leromláshoz vezet…

Amikor kellõ felkészültséggel kezdték elemezni a csandu hatását, hamar megdõlt az a korábbi feltételezés, hogy a "csodás" hatásokat a csanduban levõ, abból az izzítás hatására felszabaduló morfium okozná. Kiderült ugyanis, hogy egy ópiumpipányi csanduban viszonylag kevés morfium van ( a legjobb minõségû ópium morfiumtartalma 10 százalék körül mozog). A bódító hatásban tehát még más alkaloidok is szerepet játszanak.

Vannak országok (pl. Törökország, Irán), ahol sohasem szívták, hanem ették az ópiumot. A kezdeti adag az ópiumevõknél viszonylag csekély, napi 0,03-0,12 gramm, de ez az adag az idõk folyamán elérheti a napi több grammot is ! Az európai országokban és az USA-ban is sokkal inkább az evés, mint a szívás terjedt el.

Az ópium elfogyasztása után (mindaddig, amíg a narkomániás ember csak kis mennyiségeknél tart) egy rövid ideig tartó, jó érzésekkel teli, gond nélküli bódulat alakul ki. Ebben az állapotban gyorsan váltják egymást a kellemes, színes gondolatok, s a bódult ember lelki szeme elõtt az egész világ bearanyozódik. Ha azonban a megevett mennyiség nagyobb, akkor az ópiumevõ éppúgy elalszik, mint az ópiumszívó.

Az ópiumélvezõt hajtja a vágy, hogy ilyen módon meneküljön a valóságtól, ne kelljen szembenéznie vele, ne kelljen azzal fáradnia, hogy a sokszor valóban nehéz problémákat a maga erejébõl vagy mások segítségével megoldja. Sokszor éppen a környezet közömbössége, segítõkészségének hiánya miatt nyúl a droghoz, hogy segítségével mintegy kilépjen a jelenbõl. Megpróbál, noha sokszor maga is tudja, hogy csak ideig-óráig sikerül, az ópiumbódulatban mindent elfelejteni, s közben egyre lejjebb sodorja a vak szenvedély a lejtõn.

Eleinte csak nem akarja, késõbb már valóban nem tudja, nem képes észrevenni, hogy nemcsak magával nem törõdik, de teljesen elvész, közömbös lesz számára a társadalom, majd nagyon hamar a családja is.

Ebbõl az állapotból azonban még van menekvés, gyógyulás, az elvonókúra. Ide kívánkozik az a tévhit (s ez mint látni fogjuk néhány más kábítószernél is vissza-visszatér), hogy az ópium fokozza, segíti a nemi potenciát, a nemi teljesítményeket. Ez egyszerûen nem igaz. Mi hát a valóság, hogyan született, honnan táplálkozik ez a hiedelem ?

Az való igaz, hogy az elsõ idõben az ópium használatával meg lehet hosszabbítani a közösülés idõtartamát, azaz késleltetni az orgazmust is, az ejakulációt is. De amilyen arányban növekszik a rendszeresen fogyasztott ópiummennyiség, olyan mértékben húzódik el egyre inkább a beteljesülés pillanata. S ez már sokkal inkább kínos, semmint kellemes. Végül egyszerûen el marad egészen… Kialakul egy teljesen aszexuális állapot az ópium rabja az ópium segítségével kasztrálta önmagát. S mindezt úgy tette, hogy maga sem veszi észre mi is történt vele. Míg a valóságban az ópium teljesen kiölte a szexuális élményekre való törekvést, addig - írja a perzsa költõ-filozófus Yazdi - a nemi aktust, az ópiummámorban megálmodott paradicsombeli lányoktól kapott csókok helyettesítik.

A végállomás az esetek többségében a teljes testi leromlás. Ez olyan mértékû, hogy valósággal csont és bõr lesz az egykor jó megjelenésû, jó erõben levõ emberbõl. Ilyen állapotban szervezete semmiféle fertõzésnek nem tud ellenállni, s egy olyan közönséges, jelentéktelen fertõzés okozta betegség is, amellyel egy nem narkomániás ember szervezete könnyedén megbirkózik, számára halálos kimenetelû. De az sem ritka kivétel, hogy egy zavart pillanatában öngyilkosságot követ el, s ez tesz pontot az ópium rabjának életére.

Joggal írják róla a régi arab orvosok, hogy az ópium mindent gyógyít, saját magán kívül…!

     
.Hányan jártak az oldalon?
Indulás: 2006-06-19
     
.Google

 

 
 

 

     
.Videó Chat
Név:

Üzenet:
:)) :) :@ :? :(( :o :D ;) 8o 8p 8) 8| :( :'( ;D :$
     
.Óra bazmeg!
     
.ÉV/HÓNAP/NAP
2024. Március
HKSCPSV
26
27
28
29
01
02
03
04
05
06
07
08
09
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
01
02
03
04
05
06
<<   >>
     
.Gyógyít?

     
.Te szívsz?
Válaszolj!
Te fogyasztasz rendszeresen Cannabis melléktermékeket?

Igen!
Nem!
Szavazás állása
Lezárt szavazások
     
.Feel The Power Of Music

Zenék a stílushoz illően, akinek bármelyik kéne MP3 formátumban az írjon Chat-ben:

 

Cypress Hill : Hits From The Bong
Cypress Hill How i could just kill a man
Cypress Hill - Insane In The Membrane
Cypress Hill - Roll It Up, Light It Up, Smoke It Up

Eek A Mouse - Ganja smuggling

Eek A Mouse - Juicy, juicy and Weedy, weedy

Bob Marley - Three Little Birds

Bob Marley - No Woman No Cry

Damian Marley feat Nas - Road to Zion

Kymani Marley - Warriors

Copy Con - Lapulok A Fűben

Copy Con - Így Jó Minden

Copy Con - Szépen Kérlek

Copy Con - Raggazin

Cypress Hill - Insane In The Membrain

Cypress Hill - Dr. Greenthumb

Dynasztija - A Zene Ereje

Flegmadogs - Szét Vagyunk Csúszva

Tigris - Kettőt Szívok

Ladánybene 27 - Judge Day

Sub Bass Monster - 4 Ütem

DiggieMan - Szív

Ich Rauch Mein Ganja (Zsombor ajánlásával! :D )

 

 

     

Szeretnél egy jó receptet? Látogass el oldalamra, szeretettel várlak!    *****    Minõségi Homlokzati Hõszigetelés. Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését.    *****    Amway termék elérhetõ áron!Tudta, hogy az általános tisztítószer akár 333 felmosásra is alkalmas?Több info a weboldalon    *****    Florence Pugh magyar rajongói oldal. Ismerd meg és kövesd az angol színésznõ karrierj&#232;t!    *****    Fele királyságomat nektek adom, hisz csak rátok vár ez a mesebirodalom! - Új menüpont a Mesetárban! Nézz be te is!    *****    DMT Trip napló, versek, történetek, absztrakt agymenés:)    *****    Elindult a Játék határok nélkül blog! Részletes információ az összes adásról, melyben a magyarok játszottak + egyéb infó    *****    Florence Pugh Hungary - Ismerd meg az Oppenheimer és a Dûne 2. sztárját.    *****    Megnyílt az F-Zero Hungary! Ismerd meg a Nintendo legdinamikusabb versenyjáték-sorozatát! Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    A Cheer Danshi!! nem futott nagyot, mégis érdemes egy esélyt adni neki. Olvass róla az Anime Odyssey blogban!    *****    A 1080° Avalanche egy méltatlanul figyelmen kívül hagyott játék, pedig a Nintendo egyik remekmûve. Olvass róla!    *****    Gundel Takács Gábor egy különleges könyvet adott ki, ahol kiváló sportolókkal a sport mélységébe nyerhetünk betekintést.    *****    21 napos életmódváltás program csatlakozz hozzánk még!Január 28-ig 10% kedvezménnyel plusz ajándékkal tudod megvásárolni    *****    Szeretne egy olyan általános tisztítószert ami 333 felmosásra is elegendõ? Szeretne ha csíkmentes lenne? Részletek itt!!    *****    Új játék érkezett a Mesetárba! Elõ a papírral, ollóval, és gyertek barkácsolni!    *****    Tisztítószerek a legjobb áron! Hatékonyság felsõfoka! 333 felmosásra elengedõ általános tisztítószer! Vásároljon még ma!    *****    Hayashibara Megumi és Okui Masami rajongói oldal! Albumok, dalszövegek, és sok más. Folyamatosan frissülõ tartalom.    *****    A legfrissebb hírek a Super Mario világából és a legteljesebb adatbázis a Mario játékokról.Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    333 Felmosásra elegendõ! Szeretne gazdaságosan felmosni? Szeretne kiváló általános tisztítószert? Kiváló tisztítószerek!    *****    Ha tél, akkor téli sportok! De akár videojáték formájában is játszhatjuk õket. A 1080°Snowboarding egy kiváló példa erre