Eredet: Hallucinogén szerek. A szibériai sámánok és az ősi dél-amerikai indián törzsek használtak "szent varázsgombát" vallásos-mágikus szertartásaikhoz. Az LSD felfedezője, Albert Hofman különítette el a varázsgombák két fő hatóanyagát a psylocybint és a psylocynt, később ezeket mesterséges úton is előállították.

Hatás, mellékhatás: A gombák hatása nagyon hasonló az LSD-hez. A hatás első jele egy nagyon vidám közérzet, melyet nagyfokú nyugalom, vagy éppen ellenkezőleg, jelentős aktivitás kísér. Elkezdődik egy emelkedésérzés, mely időszakot gyakran rosszullét kísér. A fogyasztás után kb. 40 perccel beindulnak a hallucinációk, csukott szemmel különböző mozgó mintákat, képeket lát. Teljes önkívületbe kerül a fogyasztó, személyisége megváltozik, vagy éppen teljesen szertefoszlik, csak kb. 300 perc elteltével kezd visszatalálni önmagához. Az összes érzékszerv működését megzavarja az anyag. Pupillatágulás, szapora pulzus, vércukorszint emelkedés, hőmérséklet és idő és térbeli érzékelési zavarok lesznek jellemzőek. Érzéken túli tapasztalások, misztikus élmények kísérik ezt a szakaszt. Az "utazás" hat óra után ér véget, de a befolyásoltság kellemetlen érzése még napokig fennáll. A varázsgombák legnagyobb veszélyei a rossz "utazások" illetve a használatát követő pszichotikus reakciók.

Függőség: Fizikai függést nem, de lelki függést kialakít.

Fogyasztásának módjai: A friss gombát nyersen is eszik illetve különböző ételeket, teát készítenek belőle. A szárított gombákat néha porrá őrlik és kakaóval keverik, vagy ételekbe szórják.